Egy kommentem elindított bennem egy gondolatmenetet és úgy éreztem ki kell, hogy írjam magamból. Szóval folytatva a gondolatot: elfáradtam emgértőnek lenni. MIközben egyre inkább szociálisan érzékenynek érzem magam a kisebbség helyzete, szidalmazása miatt annál inkább kezdem gyűlölni a magyarokat. Ez nem egy rassszista mondat szerintem, mivel én is magyar vagyok, de nem mhiszem el, hogy ennek a népnek nem elég 2-3 generáció felnövése arra, hogy rájöjjön miként tudna javítani saját helyzetén. Annyi diplomás és tanult ember van itt, hogy tényleg nem tudom elhinni. Miért ugrik bele mindig a többség ugyanabba a csapdába? DE elegem van a válasszuk a könnyebb utat megoldásokból, de ugyanakkor kevés vagyok ahhoz, hogy lázadjak ellene. Kevés vagyok, mint a szomszédokban vágási feri, aki mindig becsületes és soha nem fogad el semmit és nem dolgozik feketén..../de mégis ő húzza a rövidebbet és lecsukják egy félreértés miatt..../ én most pont ezt érzem. Az húzza a rövidebbet, aki megpróbál ésszerűen gondolkodni, aki megpróbál becsületes lenni, aki megpróbál egy kicsit normálisan, felnőttként gondolkodva egyszerűen élni. Minenki csak hajtja a pénzt, hajtja, hajtja....de nem veszi észre, hogy több lenne, ha nem hajtaná. Olyan mint a fogyókúra. sokan nem esznek napokig remélve, hogy elérik a célt, jó is egy darabig, aztán hirtelen felzabálnak mindent és még kövérebb lesz, mint volt.

Senki nem tudja, hogy mi lenne jobb, maradni, vagy menni, de mindenesetre megnyugtató, hogy van lehetőség választani.

Most mennék, de nagyon!!!

Sok sok döntési helyzet közepette arra gondoltam, hogy kitisztítom a fejemet és nem döntök.

Hagyom hagy follyanak az események és majd akkor közbeszólok, amikor már ott lesz az a NA MOST!!!

Vagy majd akkor amikor már késő lesz.....:) Lemaradok.

MÁS:

Sztrájk: Tudom a napokban már elég elcsépelt téma, de azért megnéztem mit jelent még. Ez ugye angol strike szó, aminek a további jelentése: csapás, légi csapás, ütés. De kicsit tovéábbmenve a striker szoknyapecér, kurvahajcsár is lehet.... Úgyhogy ameddig lehet fogjuk fel így és mondjuk azt a BKV ra, hogy szemét köcsög kurvahajcsárok. És ha a szemetet és köcsögöt kihagyjuk akkor még azt sem lehet mondani, hogy szidtuk őket.:)

 Ajándéklista:

elektromos manikűr-pedikűr szett

roventa forgófejes hajszárító

trikó-sort szett

sötétítő függöny

éjeli szekrény az ágyhoz /IKEA/

éjjeli lámpa ágy fölé

nyomtató

repülő tehén boltból bármi idiótaság, ami azért valamire hasznosítható/pl.:tálca, képkeret, óra, házszám az ajtóra/

szennyestartó

ágyneműtartó

melegítő

párásító

MOstanában felháborodok dolgokon...a tévében a hírek, a sofőrök és az emberek...

Nem értem hová tartunk és meddig fogjuk még eltűrni azokat az ocsmányságokat, amikkel nap mint nap találkozunk.

Új munkahelyem van, vagyis jobban mondva VAN MUNKAHELYEM!!!!!!!! ami tök jó, de ugyanakkor bekerültem egy olyan közegbe, ahol olyan valós problémák és felháborodásra okot adó események zajlanak, amilyet eddig csak esetleg hallottam de a felét se hittem el. ez alapján fogalmazódott meg bennem, hogy mi lenne ha olyan ország lennénk, ahol mindenki önmagát tartja el, nem kell adót fizetni, viszont nem is kapunk semmit az államtól. pénzbedobós rendszerben működne a villany, gáz, víz és amolyan cserekereskedelem lenne szolgátatásért pénzt módon. Ezzel arra akarok célozni, hogy annyi a fekete munka és olyan sokan azzal töltik a napjukat, hogy különböző kiskapukat keressenek és annyira kreatív megoldások születnek, hogy akkor mindenki dolgozzon így....

Na persze ezt nem így gondolom, de olyan kilátástalan a helyzet, hogy akár ez is egy alternatív megoldás lehetne a gazdasági problémák helyrehozatalára.És akkor még itt van az a közhely szerű mondás, hogy elegem van abból, hogy én becsületesen dolgozok, elveszik a fizetésem felét lés abból tartjuk el 1,5 millióan az államot....bla bla bla

Nagy a szám mert már dolgozok:D

A másik témát leszűkíthetném konkrétan egy közegre, de inkább általánosságban beszélek, aztán ki ki rájön, hogy kikről van szó.

Szóval azt nem értem, hogy miért nem tudunk egymással értelmesen beszélni?? Nekem van egy nézetem, másnak van egy másik. Néha egyezik, de van, hogy nem. DE!!! amikor megegyezik a véleményem, azt gondolván, hogy több előnyhöz, szimpatizálókhoz juthatok éppen az ellenkezőjét fogom vallani, mint a másik, mert NA NEHOGYMÁ.. Tehát MIért kell dacosnak lenni ahelyett, hogy kompromisszummal sokkal többre mennénk és sokkal inkább példát lehetne mutatni a többségnek és talán még sokkal szimpatikusabbak lehetnénk. (hozzáteszem ez nem csak az egyik félre igaz, hanem oda-vissza)

Na igen ezek nem túl boldog blogok, de most így ez van a fejemben...

És kezdődjön a munka!!:D

 Nem vagyok valami jól mostanában. Úgy érzem most megtalál minden rossz. Ez ilyan balszerencsés időszak, de remélem lassan már véget ér. Az biztos, hogy nem most kell belefogni új dolgokba.

Tegnap menyasszonyi ruhát próbáltunk Orsival, vagyis tegnap ő csak nézett, amíg én próbáltam. Az az igazság, hogy elegem van és végre le akarom foglalni a ruhát. Mert ha adná az ég végre és felvennének valahova dolgozni, akkor úgysem lesz időm erre, úgyhogy most kell....mindegy erre ott az esküvős blog. Mindenesetre annyit még hozzáfűznék, hogy az Erdélyi Mónika szalon egy hattalllmassnaggy csalódás és egy nagy szar néhány szar ruhával. Ráadásul az a tipikus mindent összehazudok eladónő van, aki ráadásul ott dugdossa beteg gyerekét, nehogy megfertőzzön valakit....

Tegnap veszekedtem Árpival a büdös cigi miatt amit már 15éve szív magába, erre ő felhozta azt, hogy amikor én 16éves voltam és berúgtam ,akkor az milyen káros volt az én szervezetemre....válaszként mondtam, hogy ez teljesen ugyanaz és mennyire igaza van, köszönöm, hogy rávilágított erre.(na persze az iróniát érezzük!) Ja és akkor ő néha iszik is meg cigizik is akkor most mi van???? Igazából csak azért veszekedtem vele, mert most már komolyabb tétje is van ennek.

Hétfőn a nőgyógyászom közölte, hogy el van záródva a petevezetékem tehát elég kicsi az esélye,, hogy természetes úton teherbe essek. Persze ez elég rosszul hangzik de tudom, hogy ma már sok lehetőség van, tehát nem esek teljesen kétségbe. Viszont ha már odáig eljutunk, hogy akkor be kéne tenni a petémbe a kis fickókat, hogy megtermékenyítse az én sejteimet, akkor nem ártana, ha ténykeg lenne mit beültetni és tudná végezni a dolgát. De egy évek óta dohányos szervezet spermái vajon hogyan viselkednek????? Szóval ezt a kérdést nem sikerült még az én drága szerelmemnek a magáévá tennie és ezért vagyok rá mérges. Elég szar ezzel szembesülni és belegondolni a mi lesz ha kérdésbe.

Ja és mindenképp megérdemel egy rövidke mondatot, hogy nincs többé bumeráng és ez nagyon nem tetszik. Szomorkodom kicsit.

 Ez egy nagyon rövid kis gondolat, de akkora rádöbbenés történt bennem, hogy muszáj leírnom.

Tehát sok sok blog és bejegyzések olvasása során arra jutottam, hogy én vagyok az az embertípus, akit a legjobb barátnője folyton parodizál...

Ez fura, de nem tartom bajnak, inkább vicces. 

Hát igen......mindenki más.

Orsi! mivel szerintem te vagy az egyetlen ember aki olvassa gondolj bele! Ez tényleg így van.

Sokszor nyafogok, drága felesleges dolgok után vágyakozok, dicsekszem, szretem, ha csak rám figyelnek, néha úgy viselkedek mint egy idióta plázacica, adok a külsőségekre és a leggyakrabban a testemmel foglalkozom...Persze ezeken kívül vannak mély érzéseim, vágyaim, de az előbb felsoroltak is én vagyok.

Remélem ezeket eddig is tudtad és továbbra is szeretni fogsz!

 Rég írtam, mert valahogy nem tudom összeszedni magamat gondolatilag. este azt álmodtam, hogy egy csúnya menyasszonyi ruhában vonulok a templom felé és majdnem mindenki ott volt, akit utálok. Ez is mutatja, hogy egyszerűen nem tudok elszakadni a témától. De már annyira nem, hogy szégyenlem kimondani, de kezd elegem lenni.

Tulajdonképpen a sok idő az ami aggaszt. Már szeretnék jövő augusztusban lenni és tudni, hogy minden kész van. Szeretném ha már meglenne a ruhám, a hajam, a sminkem, le lenne fogllva a helyszín bla bla bla...

Kicsit most rossz....

A a legnagyobb problémám, hogy tudom, hogy mit szertnék, de ott van az a bizonyos KÉNE.

ezt kéne azt kéne, ezt így szokás azt meg úgy ezt meg kéne hívni, azt nem kéne.....Utálom szembe állítani saját magamat a mások által elvárt magammal, ugyanakkor mások megbántásának elkerülése végett általában az elvárások győznek. HOgy csináljam, hogy ezek olyan összhangba kerüljenek egymással és csak pont annyira lennének jelen a mindennapjaimban amennyire még nem alakítja át azokat?

Most egy kicsit bezárnám az ajtót......Vagy lehet, hogy éppen ki kéne nyitnom.?.?.?

 A lényeggel kezdem. MENYASSZONY VAGYOK!!!!

És most előről az egész.

Mint korábban beszámoltam Árpi/a vőlegényem/ valami meglepetéssel készült nekem. Nő vagyok, tehát természetesen megfordult a fejemben, hogy csak nem megkéri a kezemet??????, dehát ezt nem gondoltam komolyan. Végülis a meglepetés nem is ez volt, mármint nem ez volt az első része. Minden hónapban elmegyünk vidékre, mert Árpi szülei ott élnek. Úgy volt, hogy most is oda megyünk, tehát bepakoltam a bőröndbe. Csakhogy a reptér felé kanyarodtunk és mint kiderült aznap este Párizs volt az uticél. Odaértünk, csodás volt. Gyönyörű napos idő kb 15 fok, szóval kellemesen tudtunk sétálgatni, nézelődni egész nap. Ez volt szombat este és vasárnap. Aztán eljött a vasárnap este és megnéztük az Eiffel tornyot kivilágítva. Fel is mentünk a tetejére. Azért ott már elég hideg volt, lévén, hogy magas. mentünk egy kört, aztán gondoltam éppen elég volt, de Árpi azt javasolta, hogy menjünk még egy kört. Aztán megálltunk mondván, hogy csókolózzunk kicsit, és akkor.....előkerült a gyűrű és félig meghatottan feltette nekem A kérdést, hogy leszek-e a felesége.  IGGEEEEEEN!!!!!!!:D

Tehát ez volt Párizs és mostantól nekem Ezt jelenti Párizs. Egy új élet, egy új érzés, ami még a mai napig nem jutott el a tudatomig, de rápillantva a szép kis gyémántgyűrűmre tudom, hogy ami eddig csak gondolati szinten motoszkált bennem az mostmár a valóság.És az a férfi aki eddig a Szerelmem volt, mostmár ezen felül még a leendő férjem lett. Ez már egy másik kategória. Furcsa érzés. Egy idegen tudat, amit magamévá kell tennem.

De mindenképpen Boldogsággal tölt el és várom már, hogy sor kerüljön arra a napra, amikor annak a férfinek kötelezhetem el magam, akiért érdemes élni.

 A barátnőm azt mondta így első bejegyzésre nem is lenne olyan rossz, ha leírnám, hogy ez a ki.asz.tt blog .hu miért is nem kompatibilis az explorellel és miért kellett  heteken keresztül magamban tartanom azt a rengeteg mondanivalómat, melyekről bizton állíthatom, hogy az információs csatornák alakotóelemei, és melyek nélkül társadalmi kommunikáció szintjén az összeomlás szélére jutottunk....majdnem.

De szerencsére megoldottuk ma ezt a problémát, úgyhogy mindenki fellélegezhet és kezdhet rajongani értem.

Most pedig mélyen elfolytott poénjaimat próbálom saját magam számára felszínre hozni, mert múlt héten itthon nevetgéltem magamba, de mint mondtam nem tudtam leírni.

Amikor ezt a hihetetlen fantáziával ellátott címet adtam éppen reggel volt és csokit ettem, majd eszembe jutott, hogy tulajdonképpen csokit reggelizni elég perverz dolog /na jó nem perverz, de mostanában mivel azt vettem észre, hogy tök mindegy mit mondunk, ha negatív dolgot, akkor arra bármilyen jelentésű szót használhatunk, csak negatív töltetű legyen, és fordítva...például mondhatnám azt is, hogy kacsafos, vagy buzi vagy fika vagy még azt is, hogy vér..ilyesmi/szóval csokit ettem és mivel én ilyen dolgokon néha el szoktam gondolkodni ezért elgondolkodtam és arra jutottam, hogy ez is csak egy vágy, amit valahogy lehet csitítani, halogatni...Mert itt van pl a szex. gondoljunk bele, mi lenne, ha azt is csokiként kezelnénk. Hopp hol egy pasi????? nincs??hát akkor megoldom. De jó orgazmust kaptam reggelire.... Szóval ezzel csak azt akartam szemléltetni, hogy mennyire tudjuk, illetve nem tudjuk kontrollálni magunkat és, hogy mi alapján határozzuk meg, hogy mely vágyainkat kell egyáltalán kontrollálni és melyeket nem.

Na ennyit a kis elmélkedésemről.

Most pedig egy nagyon aktuális dolog foglalkoztat, mégpedig, hogy szombaton lesz számomra valami hatalmas meglepetés. Különböző apróságokat tudok róla, de nem igazán tudtam összerakni. Ma azonban Orsi segítségével kicsit jobban megvilágosodta, mivel összeraktuk az eddig gyanítottakat, és így van egy tippem, de nem vagyok biztos és így rendkívülien kíváncsi vagyok pláne, hogy az én drága Szerelmem minden nap felhívja a figyelmemet és hülyéskedik a meglepiel kapcsolatban...Ha hahahaha nagyon vicces. De egy valami biztos elkelni még nem fogok...

Ja, és holnap tárgyalni megyek a biznisszel kapcsolatban, ugyanis munkavállalási tanácsadóként munka nélkül tengetem napjaimat és nem azért mert megtehetem. Na szóval holnap Orsival közösen indított- vagyis indítgatott- vállalkozásunk ügyében egy általános iskolába megyek a pályaorientációs csoportfoglalkozás általunk való megtartását megüzletelni és jelezni, hogy szívesen elvállalnánk. Ez a mondat szar, de nem tudok mit tenni.

Hajrá holnap!

Huhh, mostanra ennyi, mert neki kell fognom háziasszonyi teendőim ellátásának /várom az uramat/.