Egy kommentem elindított bennem egy gondolatmenetet és úgy éreztem ki kell, hogy írjam magamból. Szóval folytatva a gondolatot: elfáradtam emgértőnek lenni. MIközben egyre inkább szociálisan érzékenynek érzem magam a kisebbség helyzete, szidalmazása miatt annál inkább kezdem gyűlölni a magyarokat. Ez nem egy rassszista mondat szerintem, mivel én is magyar vagyok, de nem mhiszem el, hogy ennek a népnek nem elég 2-3 generáció felnövése arra, hogy rájöjjön miként tudna javítani saját helyzetén. Annyi diplomás és tanult ember van itt, hogy tényleg nem tudom elhinni. Miért ugrik bele mindig a többség ugyanabba a csapdába? DE elegem van a válasszuk a könnyebb utat megoldásokból, de ugyanakkor kevés vagyok ahhoz, hogy lázadjak ellene. Kevés vagyok, mint a szomszédokban vágási feri, aki mindig becsületes és soha nem fogad el semmit és nem dolgozik feketén..../de mégis ő húzza a rövidebbet és lecsukják egy félreértés miatt..../ én most pont ezt érzem. Az húzza a rövidebbet, aki megpróbál ésszerűen gondolkodni, aki megpróbál becsületes lenni, aki megpróbál egy kicsit normálisan, felnőttként gondolkodva egyszerűen élni. Minenki csak hajtja a pénzt, hajtja, hajtja....de nem veszi észre, hogy több lenne, ha nem hajtaná. Olyan mint a fogyókúra. sokan nem esznek napokig remélve, hogy elérik a célt, jó is egy darabig, aztán hirtelen felzabálnak mindent és még kövérebb lesz, mint volt.
Senki nem tudja, hogy mi lenne jobb, maradni, vagy menni, de mindenesetre megnyugtató, hogy van lehetőség választani.
Most mennék, de nagyon!!!
